Bárkit megkérdez az ember, miért használja a facebookot,valószínű benne lesz a válaszban az,hogy kapcsolattartásra. Talán páran még emlékeznek,hogy kapcsolattartásra az elsején jó volt a telefon,az sms majd megjelent az MSN Messenger. Mára,annyira függővé tették az embereket, hogy a telefon egyre ritkább, több a facebook, instagram,mint kapcsolattartás. Csak épp elfelejtjük,hogy sokkal személytelenebb is. Megszűnnek a majd írok levelet és várjuk a postást érzés. Megszűnik az,hogy átmenjünk a másikhoz és önfeledten beszéljünk fele. Ha valaki valóban kíváncsi a másikra , ír neki,felhívja,találkozik vele. Mitől jobb facebookon vadidegen férfiak és nők barátságát,ismertségét keresni? Van,mikor az ember tényleg értékes embert talál. De ez 100-ból egy. Ő az,aki a lelki társaddá vállik. Aki nem beszél ki a hátad mögött. Akire számíthatsz. De a többi 99 nem szeret,nem kedvel. Csak jól szórakozik a posztjaidon. Persze jöhetnek a megmagyarázások. Jaj, beteg voltam. Épp elfogyott a netem. Ezer bajom van,nem te jársz a fejemben. Ésatöbbi,ésatöbbi. 3 percenként kirakok valamit, de a másikat nem veszem észre. Mert nem akarom észrevenni. Van,akit már nem is kell. Nem mindenki kisér végig az életúton. Légy hálás,azoknak akik igen.
